Egyre több szülő látja, hogy a gyereke furán viselkedik. Hangokat hall, embereket lát egy üres szobában, vagy olyan dolgokról beszél, amelyek nem történtek meg vele. Nem kell feltétlenül kétségbeesni, lehet, hogy egyszerűen túl fejlett a spirituális érzékenysége.

Képzeletbeli barátok?

Ha a gyerek szorong, és olyan emberekről, lényekről beszél, akik látszólag nincsenek jelen, akkor érdemes komolyan venni a kérdést. Elképzelhető, hogy „szellemeket” lát, akik kapcsolatba is lépnek vele. A kicsik sokkal fogékonyabbak még az ilyesmire, mint a felnőttek. Próbáljuk megnyugtatni, hogy akit ő érez vagy lát, az nem akarja bántani. Próbálja megkérni a gyerek, hogy távozzon. Általában ezeknek a kéréseknek eleget tesznek, hiszen a kóbor lelkek szinte sosem rossz szándékkal közelednek. Egyszerűen kihasználják, hogy valaki észreveszi a jelenlétüket, és ott maradnak. Ha sokáig húzódik egy-egy ilyen „látogatás”, vagy tartósan társul szegődik a gyerekünk mellé valaki, abból viszont baj lehet. Ezek a lények általában az emberek energiáját használják. A gyerek fáradékonyabb, feszültebb lesz, egy idő után akkor is rettegni fog, ha tudja, hogy a „barátja” nem akarja bántani.

A gyerek fura nyelven beszél

Érdemes megfigyelni a gyereket, mikor beszélni tanul. Rendszeresen előfordul, hogy bizonyos tárgyakra olyan szavakat használ, melyek nem is hasonlítanak a magyar kifejezésre. A legjobb példa az az anyuka, akinek feltűnt, hogy a kislánya speciális szavakat használ. A halat „fis”-nek, a képeskönyvben látható oroszlánt „lájó”-nak hívta, és ha éhes volt, az „ít” szóval jelezte. Az anyuka megdöbbent, hogy ezek mennyire hasonlítanak az angol fish, lion és eat szavakhoz. Nagyon valószínű, hogy a kicsi az előző életéből hozott emlékeket, amikor angolszász területen élt. Szerencsére az édesanyja okosan cselekedett, és olyan óvodába íratta be a lányát, ahol nem verték ki belőle ezt a tulajdonságát. Nyolcévesen már szépen beszélt angolul…


De hiszen ezekről a dolgokról ő még nem tudhat!
Pici a gyerek, de feltűnően okosan beszél bizonyos dolgokról. Magyarázni kezd, ha a tévében egy idegen országról szóló természetfilmet vetítenek, láthatóan szorong a háborúk hallatán. Ez mind arra utal, hogy erősen él még benne az egyik előző élete. Olyan emlékeket hordoz, amelyeket gyakran összekeverhet a jelen valósággal is. Ha erőszakos halállal halt meg, vagy egy háború áldozata, akkor a rajzfilmeknél is kerülni fogja az ilyen jeleneteket. Olyan is előfordul, hogy kiskorában hiányol valakit, akit mi nem is ismerünk. Idegen csengésű néven emlegeti, és történeteket is mesélhet róla. Ezeket általában hamar kinövi, vagy a szülő kineveli belőle, de tudat alatt zavart okozhat. Érdemes keresni egy reinkarnációval foglalkozó szakembert, aki ügyesen megnyugtatja a gyereket, és elmagyarázza nekünk is, hogy nincs mitől félnünk.

Színesnek látja az embereket

Rendszeresen tapasztalhatunk olyat, hogy a gyerek első ránézésre megállapítja, a felnőttek közül ki „jó”, ki „rossz”. Nem feltétlenül az ösztönökről van itt szó. A kicsik még látják az emberi test körül lévő aurarétegeket, melyek különböző színekben pompáznak. A harag, a hazugság, a szerelem, az erős érzések, de még a betegségek is megváltoztatják auránk színét. Nem szabad hülyének nézni a gyereket, ha erről beszél, inkább figyeljünk oda rá. Teszteljük! Különböző helyzetekben kérdezzünk rá, hogy most éppen milyen színűek vagyunk. A későbbiekben hasznos lesz számára, ha megmarad a „látása”, sokkal könnyebben választ majd magának barátokat is.


Vigyem pszichológushoz?

Amíg nem zavaró a gyerek magatartása, addig nincs szükség pszichológusra. Ha azt látjuk, hogy eltávolodik a korosztályától, és kezd egy saját kis világot felépíteni, akkor mindenképpen szükség lesz szakemberre! Ha a gyerek láthatóan retteg, hazudik, vagy nem beszél valamiről, ami nyomasztja, akkor is érdemes pszichológust keresni, ám ők a legtöbb esetben kiverik a fejéből a spiritualitást. Keressünk inkább ezotériával foglalkozó felnőtteket, klubokat, ahol tudnak nekünk tanácsokat adni. Egy léleklátó vagy auraszakértő pontos válaszokat fog adni arra, hogy a gyerek valóban érzékenyebb-e az ilyesmire, vagy csak játszik.